Hosszúra nyúlik ez a hónap...

Két napja elkezdtem barnázni, úgyhogy számomra végleg eldőlt,  hogy nincs baba. 19. dpo. Várom már,  hogy megjöjjön és elkezdhessük az előkészületeket az új inszemhez. Azóta sem indult be, harmadik napja. De a hétvégénk jól telt, elutaztunk egy városnézős, wellnesses hétvégére,  ami nagyon kikapcsolt és feltöltött.  A wellness rész nekem picit háttérbe szorult a nőgyógyász utasításai szerint, de csodaszép nyári idő volt, így a strandfürdőt becélozva szombat délután feltöltöttem a d-vitamin készletem. G. pedig birtokba vette az úszómedencét, így mindenki jól érezte magát.  De volt állatkert,  esti séták, múzeum látogatások,  templom toronyba mászás,  fagyizás és megünnepeltük a hónap fordulónkat is. Most úton vagyunk hazafelé, a következő hetek sok munkával, vizsgadrukkal,  költözésben segítéssel telnek. Valamint egy kis lakásfelújítás is lesz. Sok a program, de ez a jó, kevés idő van gondolkodni, illetve túlgondolni a dolgokat.

16. dpo

Habár az elmúlt három napnak kellett volna a legizgalmasabbnak lennie, de nem történt semmi. Illetve semmi jó, örömteli. Kedden reggel,  a 14. dpo hajnalán teszteltem. De valahogy más volt most ez a pár perc. Éreztem belül,  hogy negatív lesz, most nem árgus szemekkel vizsgálva vártam 10 percig, hogy hátha felbukkan a második csík . Három perc után tudomásul vettem a semmit és irány az ágy.  De ott pár perc múlva jöttek a gondolatok. Megint nem sikerült.  Még inszemmel sem. Selejt vagyok.  Sose lesz gyerekem.  Az üresnek érzett hasamat fogva jöttek a könnyek is. G. vigasztalt, nyugtatott, összebújva, beszélgetve feküdtünk egy órát. Jót tett nagyon. Irány munkába.
Másnap hajnalban sem hagyott nyugodni a kisördög, csináltam még egy tesztet, másik fajtát,  ilyet még nem használtam soha. Ez is negatív.  Ismét kis szomorkodás, de tudtam délután doki, ma megyek vissza kontrollra. Mire az orvoshoz értem valahogy átfordultak a dolgok bennem, elfogadtam, hogy hajrá második inszem. Dokinak mondtam, nem érzek semmit, nincs tünet,  mensi késik egy napja, ennyi. Ultrahang alapos volt, nagyon kereste azt a kis foltot. Sàrgatest  még a helyén,  minden renben bent, folytassam a progeszteron pótlását, ha nincs baba pár nap és gyógyszer mellett is meg fog jönni.  Szerinte még bármi lehet. Nem ezt érzem,  ezért sem erőltettem a hcg vérvételt sem, pedig az mindent eldöntene.
Ha megjön,  harmadik nap kezdjük a Merional szurikat, már erre koncentrálok. Arra, hogy a következő hónap a miénk lesz, másképp nem lehet :)

13. dpo

A hétvége nagyon gyorsan és "terhesség" szempontjából elég eseménytelenül telt. Szombaton szinte egész nap egyedül voltam, G. vizsgázott,  rendet raktam, mostam,  stb., utána bementem a belvárosba kicsit nézelődni, ügyeket intézni.  A gyógyszertárba rögtön otthagytam 24 ezer forintot, egy kis progeszteron pótló,  bromocriptin, pajzsmirigy gyógyszer,  IR gyógyszer ,vastabletta és pörögnek a nullák... A gyógyszeripar nem a barátunk :)
A terhes tüneteknek vélt jeleket reggel még éreztem,  aztán délelőtt mintha elvágták volna. Se puffadás, se feszülés, se émelygés... vigasztalásként vettem is egy szupi nyári ruhát, ha már úgysem fog még egy darabig nőni a hasam... Persze nem kell mindjárt temetni a dolgot, de valahogy a 6. érzék azt súgja az első inszem nem az utolsó.
Nagy nehezen kibírtam a tesztelést,  pedig minden hajnalban ott topogtam,   műanyag pohár vagy sem. De erős vagyok, kibírom holnap hajnalig :) Akkor lesz a 14. dpo reggel, ha akkor se mutat semmit a 10-es teszt, akkor ennyi volt. G. is  lázban ég,  úgy óv mindentől,  mint egy hímes tojást :) Aranyos nagyon, figyel az étkezésemre az IR miatt,  arra,  hogy beveszem-e a gyógyszereket,  vigyázzak magamra. Lehet kicsit túlzásba visszük,  de nem akarom utána magamat vádolni,  hogy nem tettem meg mindent.
A vasárnap is jól telt, isteni idő volt, úgyhogy délután megcéloztuk a strandot. Bár a víz még hideg volt, kihagytam, de a 2,5 óra napozás teljesen feltöltött. Kell a figyelem elterelés.
A peogeszterontól szédülök nagyon,  napi 3x mintha be lennék rúgva :) Most is, ahogy írok.  Ma este, vagy holnap NEM kellene megjönnie, de nem tudom hogy lesz, lehet ez a hormon nem engedi majd leválni a méhnyálkahártyát. Úgyhogy erre nem adok.  A teszt a tuti és a szerdai doki.
Próbálok bizakodni,  de kettős az érzés. De ha nincs baba, rögtön nekiugrunk a 2. inszemnek.  A lendület megvan :)

10. dpo

Szerencsére ma is folytatodtak az elmúlt két napban tapasztalt "tünetek ". Igen, még mindig nem merem azoknak nevezni őket. 25. ciklunap, 10. dpo.  Barnázás nincs, alhasi feszülés nagyon kínoz,  tényleg úgy érzem egész nap, mintha minden percben meg akarna jönni... Ma kb. 6 órán át az émelygés is elfogott, de ott már én is azt gondoltam, hogy ez már csak bebeszélés ... Derekamat és melleimet egyáltalán nem érzem.  

Délután voltam orvosnál!  Már nagyon vártam,  hátha lesz vérvétel vagy valami csak őáltala felfedezett jel, ami azt mutatja igen, ott kuckózik valaki. A lényeg sajnos még nem derült ki, de dícsért mindent, méhnyálkahártya vastagság szuper, sàrgatest még látható, progeszteron szint tökéletes,  Itt még bármi lehet :) 

Persze látta rajtam,  hogy kész vagyok, úgyhogy nyomatékosította,  nyugodjak le, hagyjam a természetet dolgozni, ne tesztelgessek. Jövő héten újra menni kell, ha megjön, ha nem. Ha nem, szerinte akár már láthatunk is valamit. 

Úgyhogy most igyekszem relax üzemmódba kapcsolni. 

G. cuki volt ma, megkértem dugja el a teszteket, mert magamat ismerve biztos minden hajnalt a két csíkra várva töltenék.  Majd kedd hajnalban visszakapom :) 

Újra bizakodom

Az előző bejegyzésben említett barnázás tegnap is kitartott. Mindkét nap reggel kezdődött,  mire beértem a munkába és miután délután hazaértem el is múlt.  Eléggé elkeserítő volt és tegnap este el is könyveltem, hogy nincs baba. A hasam nagyon feszült végig,  mint amikor meg akar jönni.  Párom,  G. próbált vigasztalni, hogy még bármi lehet, de ha nincs semmi, akkor majd a következő inszemináció és mi mindent megtettünk. Aranyos nagyon, jól esik a támogatása, a hite, az optimizmusa.
Tegnap vettem egy terhességi tesztet, extra érzékenységűt, az volt ráírva 6 nappal mensi előtt is jelezhet.  Azt terveztem péntek, vagyis holnap reggel megcsinálom. Még a doki előtt, hátha egy pozitív tesztet büszkén lobogtatva mehetek hozzá. De éjjel 3kor belém bújt a kisördög és persze nem bírtam ki, megcsináltam. A 9. dpo-n mi más is lehetett volna, mint negatív... de legalább azt megtudtuk,  hogy a tüszőrepesztő szuri kiürült a szervezetemből.
Hajnalban indulás munkában,  beérve rögtön mosdó,  várva a szokásos foltot. De semmi. Egész nap semmi. Csak hasfeszülés, puffadás. Tudom, ezek sem jelentenek még semmit, de úgy érzem megint van remény,  hátha sikerült.  Nem tudom holnap lesz-e hcg vérvétel és azt sem a 10. dpo-n mutat-e valamit,  de nagyon bizakodom.  3 év folyamatos kudarc és csalódás, ennyi vizsgálat,  gyógyszer,  praktika bevetése után úgy érzem talán most végre a kezemben foghatok egy saját pozitív tesztet. Mindennél jobban vágyom most erre :)

Örülni vagy nem örülni?

A mai nap úgy kezdődött, hogy mire beértem a munkahelyre, elkezdtem barnázni. Döbbenet, majd számolgatás, 22. ciklusnap, 7. dpo. Ilyen korán nem számítottam rá, főleg, hogy -szerintem- elég magas dózisú progeszteron pótlást kapok. Kicsit megijedtem, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Egész nap kitartott, de tényleg csak minimálisan, a hasam alja pedig feszül, mintha meg akarna jönni. A biztonság kedvéért elolvastam pár infót a beágyazódási vérzésről, de nem lettem sokkal okosabb. Így inkább próbáltam a munkára koncentrálni. Várom már nagyon a pénteki nőgyógyászati kontrollt!

A rövidnek tűnő hosszú hétvége

Ismét Magyarországon,  bár még úton vagyunk hazafelé.  Csodás volt ez a három nap, tele élménnyel, feltöltődve vágunk neki az újabb hétnek.  Az ember, mikor hosszú ideje babát szeretne,  valahogy szinte csak terhes vagy babakocsit tologató nőket lát maga körül az utcán.  Ezzel most is így voltam. De végre,  hosszú idő után nem irigykedve vagy fájó szívvel néztem rájuk,  hanem mosolyogva. Abban bízva,  hogy az én kis babszemem épp most keresi a legtökéletesebb helyét a következő hónapokra.  Igyekszem nagyon pozitív és optimista lenni, bár napjában többször elfog a kétség. Ez a 6. dpo.  Tünetet természetesen még nem érzek.  Az elmúlt két napban sokszor fájt a derekam és nekem nem szokott, de betudom annak, hogy biztos nem a megfelelő cipőt választottam az egész napos setához. Valamint az elmúlt két éjszaka egyhuzamban 9-10 órát aludtam, máskor mindig van 1-2 mosdó látogatás. De ezt is betudom az egész napos sétának :)
Holnap ismét munka, lesz mivel elfoglalnom magam. Valamint át kell válogatni a közel 1000 fényképet. Vettem képeslapokat is, azokkal, valamint a sok belépőjeggyel együtt szeretnék egy albumot készíteni. Jó lesz X év múlva visszanézni :)

4. dpo

A tegnapi napra visszarendelt a nőgyógyász. Megnézte,  hogy rendben megrepedt-e a tüsző,  milyen a méhnyálkahártya, van-e valami gondom inszemináció után.  Szerencsére mindent rendben talált.  Vettek vért, hogy megnézzék a progeszteron szintet, majd jövő pénteken kell újra visszamenjek, akkor már a 10. napon.
Nem tudom ki hogy van inszemináció után,  de én rettenetesen puffadok. Pontos időt nem tudok mióta,  Arra emlékszem,  hogy kedden már az inszemre menet az utcán fáztam , de a kiskabátom nem tudtam begombolni... szóval lehet a hétfői tüszőrepesztő mellékhatása. Vagy az 5 Merional. Más tünetem nincs és természetesen nem is lehet, ez sem tünet,  inkább csak zavaró dolog :)
Most három napot külföldön töltünk,  igyekszünk kihasználni a hosszú hétvégét és picit lazítani.  Nem volt könnyű az elmúlt két hét.

Kezdetek

Pont három éve szeretnék kisbabát és egyre inkább úgy érzem jót tenne kiírni magamból, megosztani a napi történéseket, a sikereket, kudarcokat, apró előre lépéseket.
Három éve egyszer csak, egyik napról másikra, úgy éreztem itt az idő, Anya szeretnék lenni. Előtte sokáig hadakoztam ellene, pedig tökéletes volt minden, házasság, nyugodt munkahely, anyagi biztonság, igaz, még albérlet, de már rövid távú tervek a családi házra.
Az első hónap teljes nyugalomban telt, abban a biztos tudatban, hogy rögtön pozitívat tesztelek és a következő évet már egy kisbabával töltjük. Persze nem így lett. A második hónaptól kezdődött az őrület. Net kiolvasva, minden praktikát kívülről tudtam és azt hittem, ha mindent tökéletesen csinálok, időzítek, semmi gond nem lehet. Jött a mindennapos hőmérőzés, "görbe gyártás", ovulációs tesztek, kétnaponta szeretkezés, stb. És jöttek a csúnya görbék, a negatív, vagy épp 4 napig pozitív ovulációs tesztek, a sírás minden hónap végén. A 8. hónap volt a mélypont. Nőgyógyász. Vérvétel. Fejcsóválás. Endokrinológus kell. Inzulin rezisztencia. Rossz LH-FSH arány. Nagyon magas prolaktin szint. Sárgatest elégtelenség. Új nőgyógyász. Sella MRI. Agyalapi mirigy daganat. Inofolic. Diéta. Bromocriptin. Ekkor már bőven túl az egy éven. Closti-val segített hónapok következtek. Közben cikluskövetés. Minden rendben, de baba sehol. Átjárhatósági. Nincs gond. Újabb closti. Túl a másfél éven. Endokrinológus váltás. Gyógyszer az inzulinra. Pajzsmirigy alulműködés, gyógyszer. Lassan közeledünk a két évhez. De már nem értük el. Férjem mint derült égből a villámcsapás bejelentette, hogy vége. Nem akarja ezt tovább csinálni. Már nem szeret. Ép ésszel fel sem tudtam fogni, hogy ennyi küzdés, vizsgálat, vérvétel, reménykedés, pénzkiadás, ennyi hőmérőzéssel telt hajnal, tervezgetés után, beköltözve a közös családi házunkba, éppen a megfelelő meddőségi centrumot keresve, ahol megcsinálják majd életem első inszeminációját, egyszercsak ez történik. Utólag persze okos az ember, rengeteg dolgot lazábban kellett volna venni. Nem ennyire rágörcsölni. De nem egyszerű megtalálni az arany középutat, ha a másik fél egy szót sem szól arról, hogy neki ez sok, lassítsunk, vagy valahogy másképp csináljuk. Abban a helyzetben, ott a kanapén ülve egy pillanat alatt letettem a babáról. Teljes üresség lett bennem, másnap elpakoltam minden teherbeeséssel kapcsolatos holmit, csak a kötelező gyógyszerek szedését és a diétát nem hagytam abba. Pokoli hetek jöttek. Itt állok szinte 31 évesen, előttem egy válás, utána fel kell építenem újra az életemet. Új párra, gyerekre, boldogságra nem is gondoltam. De ez élet valahogy mindig elrendezi a dolgokat, életem eddigi legnehezebb időszaka egyben a legboldogabb is volt. Megismertem az új páromat és ez a boldogság a mai napig tart. Úgy alakult, hogy hamar össze is költöztünk és a baba téma is hamar szóba került. De megfogadtam, hogy semmi görcsölés. Se hőmérő,  se ovulációs teszt. Csak az endokrinológus által IR-re és prolaktinra felírt gyógyszerek. Teltek a hónapok.  Semmi. Karácsonykor pedig a Párom előállt, hogy mi lenne, ha továbblépnénk és megpróbálnánk az inszeminációt. Vizsgálatok nála,  csodás eredményekkel. Intézmény keresés,  várakozás első konzultációra, vérvételek, újabb várakozás, még pár vizsgálat és április végén kezdődhetett is a stimuláció. 5 nap closti, ultrahang, 3 merional, ultrahang, még 2 merional és a végeredmény 1 szem tüsző. Tüszőrepesztés és május 10-én meg is történt az inszemináció a ciklus 15. napján.  Várjuk az eredményt :)