Habár az elmúlt három napnak kellett volna a legizgalmasabbnak lennie, de nem történt semmi. Illetve semmi jó, örömteli. Kedden reggel, a 14. dpo hajnalán teszteltem. De valahogy más volt most ez a pár perc. Éreztem belül, hogy negatív lesz, most nem árgus szemekkel vizsgálva vártam 10 percig, hogy hátha felbukkan a második csík . Három perc után tudomásul vettem a semmit és irány az ágy. De ott pár perc múlva jöttek a gondolatok. Megint nem sikerült. Még inszemmel sem. Selejt vagyok. Sose lesz gyerekem. Az üresnek érzett hasamat fogva jöttek a könnyek is. G. vigasztalt, nyugtatott, összebújva, beszélgetve feküdtünk egy órát. Jót tett nagyon. Irány munkába.
Másnap hajnalban sem hagyott nyugodni a kisördög, csináltam még egy tesztet, másik fajtát, ilyet még nem használtam soha. Ez is negatív. Ismét kis szomorkodás, de tudtam délután doki, ma megyek vissza kontrollra. Mire az orvoshoz értem valahogy átfordultak a dolgok bennem, elfogadtam, hogy hajrá második inszem. Dokinak mondtam, nem érzek semmit, nincs tünet, mensi késik egy napja, ennyi. Ultrahang alapos volt, nagyon kereste azt a kis foltot. Sàrgatest még a helyén, minden renben bent, folytassam a progeszteron pótlását, ha nincs baba pár nap és gyógyszer mellett is meg fog jönni. Szerinte még bármi lehet. Nem ezt érzem, ezért sem erőltettem a hcg vérvételt sem, pedig az mindent eldöntene.
Ha megjön, harmadik nap kezdjük a Merional szurikat, már erre koncentrálok. Arra, hogy a következő hónap a miénk lesz, másképp nem lehet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése