Nem tudom mi volt/van velem az elmúlt napokban. Valahogy nincs kedvem semmit se csinálni, senkivel se beszélni... nyűg minden. Bemenni dolgozni, hazautazni, emberekkel beszélni, lakásfestéshez kiválasztani a fal színeit, takarítani, létezni... ez a ciklus 8. napja. Belevágtunk a 2. inszembe, ma lesz a 6. nap, hogy esténként G. beadja a Merional szurit. Szerdán pedig első tüsző nézegető ultrahang. De most egyszerűen semmi lelkesedés, semmi pozitív érzés. Gépiesen várom este a szúrást, beveszem a gyógyszereket, figyelek a kajára. Megteszek mindent, ahogy kell, csak a lelkem nincs benne. Pedig tudom, hogy mennyit számít a hozzáállás, a gondolatok, a lelkesedés. Reménykedem, hogy ha szerdán meglátom a szépen érő tüszőket újra lelkes leszek. Nem tudom miért vannak ezek az érzések. Lehet elfáradtam az elmúlt három évben. Megviselt, hogy az első inszem nem sikerült.
Egyik ismerősöm ajánlotta most már többedszerre, hogy ismer egy kineziológust, próbáljam ki. Segített egy ismerősének teherbe esni és neki is rögtön megoldódott egy más jellegű problémája. Egyre jobban érlelődik a gondolat, hogy meg kellene próbálni a dolgot. Mert érzem az állandó görcsöt, kudarcot, a folyamatos gombócot a torkomban. Lehet nem ártana egy kis lelki felfrissülés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése