Úgy érzem nem sikerült. Nem csak érzem, látom is. Tegnapelőtt este együtt voltunk G-vel és nagyon begörcsölt a hasam. Közepes menstruációs fájdalom. Pár percig tartott, utána semmi gond nem volt. Tegnap már egyszer sem éreztem a méhemben azon az egy ponton való szurkálást, puffadás csökkent, se feszítő alhasi érzés, se semmi. Egész nap rossz kedvem volt, délután pedig a semmitől is idegbajt kaptam, pont mint menzesz előtt. Ettől persze csak még idegesebb lettem.
Este újra együtt és utána látom, hogy elkezdtem vérezni , illetve csak pecsételni. Meg éreztem azt a tipikus alhasi fájást. Persze rögtön sírtam és nem értettem, hisz tegnap még csak a 10. dpo volt. Ma reggel már csak a ciszta szurkálását éreztem, pici folt volt, mire beértem dolgozni, meg a "megjön " alhasi érzés. A lelki dolgokat fel sem sorolom. Mindenki tudhatja, aki járt már ebben vagy hasonló cipőben.
G. aranyos volt, mint mindig, ölelt, mondta a vigasztaló mondatokat, persze én csak sírtam és egy szavát se hittem. Hogy semmi gond. Majd a következő hónapban. Addig megyünk, míg baba nem lesz. Ne aggódjak.
De aggódom. Abban bíztam, hogy jól van, minden igyekezetem ellenére ugyan természetes úton 3 év alatt nem fogant meg a pici, de na majd inszeminàcióval! Nekem az kell! És itt állok a 2. után a 11. dpo-n, pecsételek és a lelkem romokban.
Szünet kell. Nyár, napsütés. És hagyjon mindenki békén a kérdéseivel és a kedvenc mondatommal: "Ne Görcsölj Rá."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése