Szünet

Valóban nem sikerült a 2. inszemináció sem. Múlt hét péntektől hétfő reggelig nem volt pecsételés, ami egy kis bizakodásra adott okot. Vasárnap reggel, ahogy eredetileg is megbeszéltük G-vel, teszteltem , de csak egy szép szellemcsíkos tesztem lett. Hétfő reggel pedig ismét kezdődött a barnázás, de most már folyamatosan. Hétfőn,  kedden, szerdán.  Aznap délután mentem vissza az orvoshoz, 16. dpo, még egy utolsó teszt,  hogy legyen ilyen infóm is neki, ha kérdezi.  Szerda reggeli teszt negatív és délelőtt be is indult a menstruáció. Lett volna időm rá lelkileg felkészülni,  azt hittem sikerült is, sőt, inkább azt hittem, hogy már túl is vagyok a kudarcon. De a látvány,  az alhasi görcs,  a tampon a kezemben megint az arcomba vágta,  hogy nincs ott semmi, ahogy az elmúlt 36 hónapban sem volt. Munka után hazamentem, jött G, igyekeztem tartani magam, de sírás lett a vége,  aztán irány a doki. A vérzés miatt csak külső ultrahang volt,  amiből úgy látszott a ciszta felszívódott.  Legalább ennyi jó  hír.  Kérdezte a tesztet, mert nagyon vastag volt a méhnyálkahártya.  Utána pedig bíztatott, azt javasolta próbáljuk meg a 3. inszemet most. Elsírtam magam és mondtam, hogy nem akarom, most nem, ez a második nagyon sok volt. Testileg és lelkileg is.  Úgyhogy annyiban maradtunk hét múlva megnézi stimulálás nélkül van-e tüszőérés és hogy valóban eltűnt -e az a ciszta.
Azóta eltelt két nap, lelkileg kicsit padlón vagyok,  de azt biztosra érzem,  hogy most nem lett volna jó ötlet belevágni a harmadikba.  Csak egy nyűg lett volna és egyáltalán nem tudnék hinni benne. Két ciklus szünetet biztos szeretnék tartani.
Kaptam egy telefonszámot, egy kineziológusét, de most hozzá sincs kedvem. Meg azt beszéltük G-vel még az első inszem előtt,  hogy a második után jöhet egy méhtükrözés, mert szeretném tudni biztosra, hogy mi van odabent. De most ezzel is várok.  Most kell egy kis pihi.  Helló július!  :)