Ismét itt :)

Ismét "tollat" ragadtam és itt vagyok.
Sűrű volt az elmúlt két és fél hónap, ugyanakkor egyes területen semmi sem történt.
A második inszemes beavatkozás óta eltelt 3 hónap. Kettő és fél, mióta kiderült, hogy nem sikerült. Nagyjából most érzem azt, hogy túl vagyok rajta. Biztos sokaknak ez furcsa, hisz ez "csak" egy inszemináció, minek úgy felfújni, stb. De engem nagyon megviselt. Maga a peteérlelő procedúra a maga 11 injekciójával, a sok izgulás a peteérés miatt, a beavatkozás és az az utáni fájdalom/görcsölés és a két hét reménykedés. Majd a csalódás. Utána úgy éreztem elég volt, nekem ez nem kell többet, nem akarok még csak gondolni sem a teherbeesésre. Nem érdekelt a kineziológus felkeresése, sem az újabb vizsgálatok, a 3. inszemináció meg főleg nem. Szerencsére pár hétre rá jött a nyári szabadság, 4 hét pihenés és utazgatás. Nagyon jó volt G-vel lenni 4 hétig non-stop, rengeteget utaztunk, külföldön-belföldön egyaránt. Szuper volt kicsit kiszakadni a mindennapokból, nem a baba témával foglalkozni, új környezet, új ingerek jöttek. Persze az első, majd a második menstruációt is nehezen viseltem. Hogy felturbózva hormonokkal, kiszakadva a mókuskerékből sem sikerül. Három hete újra dolgozom, a második menstruáció az inszem óta két hete volt és kb. végigbőgtem. Ez egy újabb mélypont volt. Most az ovuláció közeledtével úgy érzem újra összeszedtem magam és két és fél hónapnyi "nemkellkineziológus", "nemkellméhtükrözés", "nemakaroktöbbinszemet" után tegnap valami átfordult és bőszen telefonálni kezdtem. Október közepéig túl leszek az első találkozáson a kineziológussal, kerestem egy új nőgyógyászt (a 3. inszemet már egy másik klinikán szeretném) és időpontot kértem méhtükrözésre is. Ez utóbbit várom nagyon, kíváncsi vagyok mi fog kiderülni. Próbálok újra belekezdeni a rendszeres sportolásba is és jó lenne újra rendesen tartani a szénhidrát diétát is, hisz az inzulinrezisztencia miatt ez nagyon fontos lenne. A 3. inszemináció leghamarabb januárban lenne, mert idén lesz még két szájsebészeti műtétem három röntgennel megspékelve. De szerintem intézetváltás miatt úgysem tudnánk a következő próbálkozásba belevágni. Ha pedig addig spontán összejönne, én lennék a legboldogabb :)
G előtt pedig le a kalappal, hogy az összes sírásom, rosszkedvem, mélypontom, negatív hozzáállásom mind-mind türelemmel és szeretettel elviselte és végig biztatott, mellettem volt és mindig sikerült jókedvre derítenie. Szeretem őt nagyon :)