Ismét itt :)

Ismét "tollat" ragadtam és itt vagyok.
Sűrű volt az elmúlt két és fél hónap, ugyanakkor egyes területen semmi sem történt.
A második inszemes beavatkozás óta eltelt 3 hónap. Kettő és fél, mióta kiderült, hogy nem sikerült. Nagyjából most érzem azt, hogy túl vagyok rajta. Biztos sokaknak ez furcsa, hisz ez "csak" egy inszemináció, minek úgy felfújni, stb. De engem nagyon megviselt. Maga a peteérlelő procedúra a maga 11 injekciójával, a sok izgulás a peteérés miatt, a beavatkozás és az az utáni fájdalom/görcsölés és a két hét reménykedés. Majd a csalódás. Utána úgy éreztem elég volt, nekem ez nem kell többet, nem akarok még csak gondolni sem a teherbeesésre. Nem érdekelt a kineziológus felkeresése, sem az újabb vizsgálatok, a 3. inszemináció meg főleg nem. Szerencsére pár hétre rá jött a nyári szabadság, 4 hét pihenés és utazgatás. Nagyon jó volt G-vel lenni 4 hétig non-stop, rengeteget utaztunk, külföldön-belföldön egyaránt. Szuper volt kicsit kiszakadni a mindennapokból, nem a baba témával foglalkozni, új környezet, új ingerek jöttek. Persze az első, majd a második menstruációt is nehezen viseltem. Hogy felturbózva hormonokkal, kiszakadva a mókuskerékből sem sikerül. Három hete újra dolgozom, a második menstruáció az inszem óta két hete volt és kb. végigbőgtem. Ez egy újabb mélypont volt. Most az ovuláció közeledtével úgy érzem újra összeszedtem magam és két és fél hónapnyi "nemkellkineziológus", "nemkellméhtükrözés", "nemakaroktöbbinszemet" után tegnap valami átfordult és bőszen telefonálni kezdtem. Október közepéig túl leszek az első találkozáson a kineziológussal, kerestem egy új nőgyógyászt (a 3. inszemet már egy másik klinikán szeretném) és időpontot kértem méhtükrözésre is. Ez utóbbit várom nagyon, kíváncsi vagyok mi fog kiderülni. Próbálok újra belekezdeni a rendszeres sportolásba is és jó lenne újra rendesen tartani a szénhidrát diétát is, hisz az inzulinrezisztencia miatt ez nagyon fontos lenne. A 3. inszemináció leghamarabb januárban lenne, mert idén lesz még két szájsebészeti műtétem három röntgennel megspékelve. De szerintem intézetváltás miatt úgysem tudnánk a következő próbálkozásba belevágni. Ha pedig addig spontán összejönne, én lennék a legboldogabb :)
G előtt pedig le a kalappal, hogy az összes sírásom, rosszkedvem, mélypontom, negatív hozzáállásom mind-mind türelemmel és szeretettel elviselte és végig biztatott, mellettem volt és mindig sikerült jókedvre derítenie. Szeretem őt nagyon :)

Szünet

Valóban nem sikerült a 2. inszemináció sem. Múlt hét péntektől hétfő reggelig nem volt pecsételés, ami egy kis bizakodásra adott okot. Vasárnap reggel, ahogy eredetileg is megbeszéltük G-vel, teszteltem , de csak egy szép szellemcsíkos tesztem lett. Hétfő reggel pedig ismét kezdődött a barnázás, de most már folyamatosan. Hétfőn,  kedden, szerdán.  Aznap délután mentem vissza az orvoshoz, 16. dpo, még egy utolsó teszt,  hogy legyen ilyen infóm is neki, ha kérdezi.  Szerda reggeli teszt negatív és délelőtt be is indult a menstruáció. Lett volna időm rá lelkileg felkészülni,  azt hittem sikerült is, sőt, inkább azt hittem, hogy már túl is vagyok a kudarcon. De a látvány,  az alhasi görcs,  a tampon a kezemben megint az arcomba vágta,  hogy nincs ott semmi, ahogy az elmúlt 36 hónapban sem volt. Munka után hazamentem, jött G, igyekeztem tartani magam, de sírás lett a vége,  aztán irány a doki. A vérzés miatt csak külső ultrahang volt,  amiből úgy látszott a ciszta felszívódott.  Legalább ennyi jó  hír.  Kérdezte a tesztet, mert nagyon vastag volt a méhnyálkahártya.  Utána pedig bíztatott, azt javasolta próbáljuk meg a 3. inszemet most. Elsírtam magam és mondtam, hogy nem akarom, most nem, ez a második nagyon sok volt. Testileg és lelkileg is.  Úgyhogy annyiban maradtunk hét múlva megnézi stimulálás nélkül van-e tüszőérés és hogy valóban eltűnt -e az a ciszta.
Azóta eltelt két nap, lelkileg kicsit padlón vagyok,  de azt biztosra érzem,  hogy most nem lett volna jó ötlet belevágni a harmadikba.  Csak egy nyűg lett volna és egyáltalán nem tudnék hinni benne. Két ciklus szünetet biztos szeretnék tartani.
Kaptam egy telefonszámot, egy kineziológusét, de most hozzá sincs kedvem. Meg azt beszéltük G-vel még az első inszem előtt,  hogy a második után jöhet egy méhtükrözés, mert szeretném tudni biztosra, hogy mi van odabent. De most ezzel is várok.  Most kell egy kis pihi.  Helló július!  :)

El vagyok keseredve

Úgy érzem nem sikerült.  Nem csak érzem,  látom is. Tegnapelőtt este együtt voltunk G-vel és nagyon begörcsölt a hasam. Közepes menstruációs fájdalom.  Pár percig tartott, utána semmi gond nem volt. Tegnap már egyszer sem éreztem a méhemben azon az egy ponton való szurkálást, puffadás csökkent, se feszítő alhasi érzés, se semmi. Egész nap rossz kedvem volt, délután pedig a semmitől is idegbajt kaptam, pont mint menzesz előtt.  Ettől persze csak még idegesebb lettem.
Este újra együtt és utána látom,  hogy elkezdtem vérezni , illetve csak pecsételni. Meg éreztem azt a tipikus alhasi fájást. Persze rögtön sírtam és nem értettem,  hisz tegnap még csak a 10. dpo volt. Ma reggel már csak a ciszta szurkálását éreztem,  pici folt volt, mire beértem dolgozni, meg a "megjön " alhasi érzés.  A lelki dolgokat fel sem sorolom. Mindenki tudhatja, aki járt már ebben vagy hasonló cipőben.
G. aranyos volt, mint mindig, ölelt, mondta a vigasztaló mondatokat, persze én csak sírtam és egy szavát se hittem. Hogy semmi gond. Majd a következő hónapban. Addig megyünk, míg baba nem lesz. Ne aggódjak.
De aggódom. Abban bíztam, hogy jól van, minden igyekezetem ellenére ugyan természetes úton 3 év alatt nem fogant meg a pici,  de na majd inszeminàcióval! Nekem az kell! És itt állok a 2. után a 11. dpo-n, pecsételek és a lelkem romokban.
Szünet kell. Nyár, napsütés. És hagyjon mindenki békén a kérdéseivel és a kedvenc mondatommal: "Ne Görcsölj Rá."

Várakozás

9. dpo... nagyon lassan telnek a napok.
Tegnap délután voltam orvosnál. A 3 tüszőből sajnos csak kettő repedt meg, a 3. egy 4cm-es ciszta lett. Nagyon nem örültem,  de a doki szerint felszívódik. Méhnyálkahártya viszont 19 mm! Persze este rögtön gugliztam, hogy ez mennyire is jó és sok helyen írták, hogy ez már babàt jelent. Mondjuk ne vegyük ezt készpénznek,  de azért jót tett a lelkemnek ezt olvasni :) Jövő szerdán kontroll, 16. napon, elvileg minden kiderül.
Tüneteim:
-inszem óta haspuffadás, néhány este már úgy néztem ki, mint aki 5 hónapos terhes
-vasárnap dél óta gyomorégés néha émelygéssel  (ma még mondjuk nem éreztem )
-2-3 napja szurkál a méhem,  doki szerint a ciszta miatt
-inszem óta fáj a mellem,  meg is duzzadtak, a fájdalom mértéke teljesen változó.
Szerintem ezek semmit se jelentenek, mert itt a ciszta, az is okozhatja és rengeteg hormont kaptam/kapok.
De bizakodunk G-vel, vasárnap reggel teszt!

7. dpo

Hétfő reggel 6 óra... minden hét legnyűgössebb időpontja ....

A hétvége amúgy jól telt, leutaztunk Anyuhoz még péntek kora délután.  Jó volt, március óta nem voltunk otthon. Szombatra strandot terveztünk,  de az időjárás persze közbeszólt.  Vasárnap reggel pedig indulás G. szüleihez, családi összejövetel volt náluk.  Majdnem 4 óra volt az út, amit szinte végigásítoztam, valami hihetetlen álmos voltam. Pech, hogy kocsiban nem tudok aludni... G. szüleinél is csak kókadoztam, alig vártam induljunk haza. 6ra haza is értünk,  tus, kidőltem a tv elé és egy perc múlva már csukódott is a szemem és egy órát aludtam. Utána persze fél 11ig kukorékoltam :)
7. dpo. Tünetet nem nagyon keresgéltem eddig magamon (ezután se kellene), hisz eddig csak utazgatás volt bent. De azért azt nem tudtam nem észrevenni,  hogy tegnap délelőtt kb 10 percig nagyon fájt a jobb petefészkem. Délutántól pedig szurkált a méhem,  amit már ma reggel is éreztem.
Holnap megyek vissza a dokihoz, remélem nincs ciszta, csak 3 sàrgatest és gyönyörű méhnyálkahártya.

Pééééntek :)

Péntek!  Nagyon hosszú és fárasztó volt ez a hét,  de még pár óra és kezdődik a hétvége  :)
Az alhasfájdalom végre elmúlt. A mellem viszont fáj,  de az már inszem előtt 1-2 nappal kezdődött. Pedig csak mensi előtt pár nappal szokott, az sem minden hónapban.  Biztos a szurik nyomták fel valamelyik hormont, ami ezt váltja ki.
Valahogy ezt az inszemet eddig jobban megszenvedem, mint az elsőt.  Reméljük a végeredmény is más lesz :) 4. dpo.

Újra munkában

Az elmúlt másfél nap pihenéssel telt. Jó volt, hogy tegnap otthon maradtam, az inszemináció óta fáj az alhasam és a fekvés esett a legjobban. Vízszintesen nem is éreztem,  csak amint függőlegesbe kerültem, rögtön.  Nem tudom ez mitől lehet, az elsőnél semmi ilyet nem volt.  Ma már jöttem dolgozni, bár reggel elég rosszul voltam. Még mindig ugyanúgy érzem a hasam alját,  mint tegnap  és ma elég sokat kellett jönni -menni. Remélem hamar elmúlik.
Unom már ezt a sok esőt.  Szinte minden nap leszakad az ég. Ez a június inkább ősz volt eddig.
G. most szólt,  hogy lehet jövő hét keddtől munka miatt lelép egy hétre :(  Ha tényleg így lesz, nem lesz itthon mikor kiderül sikerült -e az inszemináció. Banyek :/

2. inszemináció - pipa

A hétvége jól telt, G. szombat délután haza is ért.  Vasárnap reggel beadta a repesztő szurit a hasamba, ami most kicsit fájt,  be is pirosodott a helye. Utána folytattuk a lakásfestést, de a délután csak a pihenésé volt. Na jó, vásárolni is elugrottunk,  éljen a vasárnapi nyitvatartás! Nem akartuk mára hagyni, hisz nekem feküdni kell ezerrel.
A ma reggel nagyon álmosan kezdődött,  de felvillanyozott, hogy kicsit szurkált a bal oldalam.  A jobb oldalt már nem nagyon éreztem,  inkább középen,  ahogy ovuláció után szoktam. Elmentem dolgozni, de korán eljöttem,  fél 3ra kellett menni mintát leadni és papírozni. Az inszemnél volt egy kis csúszás,  de 4kor bejutottam. Talán 15percet, ha bent voltam, mindennel együtt.
Egy perc alatt bent is volt a lényeg,  utána kis pihi. Hallgattam a kinti szakadó eső hangjait, a dörgéseket.  Pont alkalmas idő a teherbe eséshez, összekuckózós óra :) Nézegettem a plafont, elképzeltem, ahogy a 3 petesejttel találkoznak a kis drágák.  Drukkoltam nekik.
Fizetés,  autokázás haza, azóta pihenés.  Kicsit görcsöl a hasam a beavatkozás óta.
Nagyon jó érzés,  hogy túl vagyok rajta, minden adott a sikerhez :) Kezdődhet a dpo -k  számolása :)

Tripla esélyek

A mai napot egyedül töltöm, G. megígérte a szüleinek, hogy segít nekik, így hajnalban leutazott hozzájuk. Azt írta napközben, hoz finom cseresznyét meg epret, várom már, hogy hazaérjen a csemegével :)
Emiatt ma nem kísért el az ultrahangra. Szépen sütött a nap, úgyhogy gyalog mentem a rendelőbe (kb. 45 perc). Eddig nem igazán éreztem ebben a hónapban a petefészkeimet, de ez a séta megtette a hatását, jobb oldalt eléggé szurkált, mire odaértem. A vizsgálaton nagyon jó híreket kaptam, 3 db tüszőm is lett végül, szépek és mindhárom 23 mm. Kettő jobb oldalt, egy bal oldalt. Mehet a repesztő szuri is, holnap hajnalban, hazafelé ki is váltottam. A méhnyálkahártyám most nem tudom, de szerdán 13 mm volt, gondolom azóta vastagodott picit.
Hétfő délután pedig inszemináció :) Most minden borús hangulatom elmúlt, nagyon örülök ennek a 3 tüszőnek, múlt hónapban egy volt, az is elég gyengécske. Lehet bolondnak néznek sokan most emiatt, de sokat gondoltam rájuk ezen a héten, "beszélgettem" velük, hiszem, hogy ez is számított. Na meg a 13 ampulla merional :) Rengetegnek tartom, de ha 2-3 hét múlva pozitív lesz a teszt, minden tűszúrást és kellemetlenséget megért. És hiszem, hogy pozitív lesz az a teszt :)

Felturbózott petefészek

Szerencsére a múltkori rossz hangulat elmúlt és tegnap végre voltam ultrahangon is. Nagyon vártam már,  izgultam és kiváncsi voltam, hogy a múlt havi gyenge egy tüszőm után most mit produkálok. Túl voltam 10 ampulla Merionalon, G. már nagyon profin adta be esténként. Tegnap volt a 10. ciklusnap és próbáltam már 2-3 napja csak jó dolgokra gondolni, hogy két szép tüsző növekszik, elképzeltem ahogy vastagszik a méhnyálkahártya,  és mindig az lett a vége, hogy az egyik tüszőből egy kisbaba fejlődött.  Ez a gondolatsor megnyugtatott. De azért izgultam rendesen mikor elhelyezkedtem az ultrahanghoz.  A szemem pedig rögtön kerekedett,  mert ilyet az elmúlt 3 év rengeteg ultrahangja alatt nem láttam. Mindkét oldalon vannak tüszők, először kicsit elszontyolodtam, hogy ha ennyi van biztos mind kicsi és nem indult be a növekedés.  De a doki elkezdett méregetni és az egyik oldalon 3, másik oldalon 2 tüsző volt. Ebből 3 szabálytalan alakú,  de 2 csodaszép kerek és 16 mm mindkettő. A méhnyálkahártya pedig 13 mm. Úgyhogy minden jó :) Szombaton kell visszamenni, megnézzük az 5 tüszőből mi maradt és kiderül lesz-e tüszőrepesztő szuri, lehet ennyi mellett nem kapok.  Az inszemináció pedig vagy vasárnap vagy hétfőn lesz. Nagyon várom már :)

Borús gondolatok ...

Nem tudom mi volt/van velem az elmúlt napokban. Valahogy nincs kedvem semmit se csinálni,  senkivel se beszélni... nyűg minden. Bemenni dolgozni, hazautazni, emberekkel beszélni,  lakásfestéshez kiválasztani a fal színeit, takarítani, létezni... ez a ciklus 8. napja.  Belevágtunk a 2. inszembe, ma lesz a 6. nap, hogy esténként G. beadja a Merional szurit. Szerdán pedig első tüsző nézegető ultrahang. De most egyszerűen semmi lelkesedés,  semmi pozitív érzés. Gépiesen várom este a szúrást,  beveszem a gyógyszereket, figyelek a kajára.  Megteszek mindent, ahogy kell,  csak a lelkem nincs benne. Pedig tudom, hogy mennyit számít a hozzáállás,  a gondolatok, a lelkesedés.  Reménykedem,  hogy ha szerdán meglátom a szépen érő tüszőket újra lelkes leszek. Nem tudom miért vannak ezek az érzések.  Lehet elfáradtam az elmúlt három évben.  Megviselt, hogy az első inszem nem sikerült.
 Egyik ismerősöm ajánlotta most már többedszerre, hogy ismer egy kineziológust,  próbáljam ki. Segített egy ismerősének teherbe esni és neki is rögtön megoldódott egy más jellegű problémája.  Egyre jobban érlelődik a gondolat, hogy meg kellene próbálni a dolgot. Mert érzem az állandó görcsöt, kudarcot, a folyamatos gombócot a torkomban. Lehet nem ártana egy kis lelki felfrissülés.

Indul a 2. menet :)

Elkezdődött az újabb hónap baba szempontjából és igazából is, végre itt a nyár :)  Most úgy érzem szuper lesz ez a 3 hónap,  G-vel rengeteg tervünk van, sok program, utazás,  strandhegyek, ez a nyár a miénk lesz.
Vasárnap este beindult a mensim, de ugye ilyenkor ez még a 0. napnak számít.  Így most vagyok a 4. ciklusnapon. Teljesen jól jött ki a dolog abból a szempontból,  hogy tegnap este volt a kontroll időpontom a nőgyógyásznál és az első adag szurit is tegnap kellett beadni. Így volt egy ultrahang még szuri előtt,  minden rendben a petefészkekkel, lehet stimulálni és a méhnyálkahártya is szépen levált. Az injekciókat beadta a nővér, G-nek mindent elmagyarázva, megmutatva,  hogy a következő 6 nap nekünk is menjen.
Első tüszőt néző ultrahang jövő szerdán lesz, 10. ciklusnap, nagyon drukkolok, hogy most ne csak egy tüsző legyen.  Ez a hónap most sikerülni fog!  :)

Hosszúra nyúlik ez a hónap...

Két napja elkezdtem barnázni, úgyhogy számomra végleg eldőlt,  hogy nincs baba. 19. dpo. Várom már,  hogy megjöjjön és elkezdhessük az előkészületeket az új inszemhez. Azóta sem indult be, harmadik napja. De a hétvégénk jól telt, elutaztunk egy városnézős, wellnesses hétvégére,  ami nagyon kikapcsolt és feltöltött.  A wellness rész nekem picit háttérbe szorult a nőgyógyász utasításai szerint, de csodaszép nyári idő volt, így a strandfürdőt becélozva szombat délután feltöltöttem a d-vitamin készletem. G. pedig birtokba vette az úszómedencét, így mindenki jól érezte magát.  De volt állatkert,  esti séták, múzeum látogatások,  templom toronyba mászás,  fagyizás és megünnepeltük a hónap fordulónkat is. Most úton vagyunk hazafelé, a következő hetek sok munkával, vizsgadrukkal,  költözésben segítéssel telnek. Valamint egy kis lakásfelújítás is lesz. Sok a program, de ez a jó, kevés idő van gondolkodni, illetve túlgondolni a dolgokat.

16. dpo

Habár az elmúlt három napnak kellett volna a legizgalmasabbnak lennie, de nem történt semmi. Illetve semmi jó, örömteli. Kedden reggel,  a 14. dpo hajnalán teszteltem. De valahogy más volt most ez a pár perc. Éreztem belül,  hogy negatív lesz, most nem árgus szemekkel vizsgálva vártam 10 percig, hogy hátha felbukkan a második csík . Három perc után tudomásul vettem a semmit és irány az ágy.  De ott pár perc múlva jöttek a gondolatok. Megint nem sikerült.  Még inszemmel sem. Selejt vagyok.  Sose lesz gyerekem.  Az üresnek érzett hasamat fogva jöttek a könnyek is. G. vigasztalt, nyugtatott, összebújva, beszélgetve feküdtünk egy órát. Jót tett nagyon. Irány munkába.
Másnap hajnalban sem hagyott nyugodni a kisördög, csináltam még egy tesztet, másik fajtát,  ilyet még nem használtam soha. Ez is negatív.  Ismét kis szomorkodás, de tudtam délután doki, ma megyek vissza kontrollra. Mire az orvoshoz értem valahogy átfordultak a dolgok bennem, elfogadtam, hogy hajrá második inszem. Dokinak mondtam, nem érzek semmit, nincs tünet,  mensi késik egy napja, ennyi. Ultrahang alapos volt, nagyon kereste azt a kis foltot. Sàrgatest  még a helyén,  minden renben bent, folytassam a progeszteron pótlását, ha nincs baba pár nap és gyógyszer mellett is meg fog jönni.  Szerinte még bármi lehet. Nem ezt érzem,  ezért sem erőltettem a hcg vérvételt sem, pedig az mindent eldöntene.
Ha megjön,  harmadik nap kezdjük a Merional szurikat, már erre koncentrálok. Arra, hogy a következő hónap a miénk lesz, másképp nem lehet :)

13. dpo

A hétvége nagyon gyorsan és "terhesség" szempontjából elég eseménytelenül telt. Szombaton szinte egész nap egyedül voltam, G. vizsgázott,  rendet raktam, mostam,  stb., utána bementem a belvárosba kicsit nézelődni, ügyeket intézni.  A gyógyszertárba rögtön otthagytam 24 ezer forintot, egy kis progeszteron pótló,  bromocriptin, pajzsmirigy gyógyszer,  IR gyógyszer ,vastabletta és pörögnek a nullák... A gyógyszeripar nem a barátunk :)
A terhes tüneteknek vélt jeleket reggel még éreztem,  aztán délelőtt mintha elvágták volna. Se puffadás, se feszülés, se émelygés... vigasztalásként vettem is egy szupi nyári ruhát, ha már úgysem fog még egy darabig nőni a hasam... Persze nem kell mindjárt temetni a dolgot, de valahogy a 6. érzék azt súgja az első inszem nem az utolsó.
Nagy nehezen kibírtam a tesztelést,  pedig minden hajnalban ott topogtam,   műanyag pohár vagy sem. De erős vagyok, kibírom holnap hajnalig :) Akkor lesz a 14. dpo reggel, ha akkor se mutat semmit a 10-es teszt, akkor ennyi volt. G. is  lázban ég,  úgy óv mindentől,  mint egy hímes tojást :) Aranyos nagyon, figyel az étkezésemre az IR miatt,  arra,  hogy beveszem-e a gyógyszereket,  vigyázzak magamra. Lehet kicsit túlzásba visszük,  de nem akarom utána magamat vádolni,  hogy nem tettem meg mindent.
A vasárnap is jól telt, isteni idő volt, úgyhogy délután megcéloztuk a strandot. Bár a víz még hideg volt, kihagytam, de a 2,5 óra napozás teljesen feltöltött. Kell a figyelem elterelés.
A peogeszterontól szédülök nagyon,  napi 3x mintha be lennék rúgva :) Most is, ahogy írok.  Ma este, vagy holnap NEM kellene megjönnie, de nem tudom hogy lesz, lehet ez a hormon nem engedi majd leválni a méhnyálkahártyát. Úgyhogy erre nem adok.  A teszt a tuti és a szerdai doki.
Próbálok bizakodni,  de kettős az érzés. De ha nincs baba, rögtön nekiugrunk a 2. inszemnek.  A lendület megvan :)

10. dpo

Szerencsére ma is folytatodtak az elmúlt két napban tapasztalt "tünetek ". Igen, még mindig nem merem azoknak nevezni őket. 25. ciklunap, 10. dpo.  Barnázás nincs, alhasi feszülés nagyon kínoz,  tényleg úgy érzem egész nap, mintha minden percben meg akarna jönni... Ma kb. 6 órán át az émelygés is elfogott, de ott már én is azt gondoltam, hogy ez már csak bebeszélés ... Derekamat és melleimet egyáltalán nem érzem.  

Délután voltam orvosnál!  Már nagyon vártam,  hátha lesz vérvétel vagy valami csak őáltala felfedezett jel, ami azt mutatja igen, ott kuckózik valaki. A lényeg sajnos még nem derült ki, de dícsért mindent, méhnyálkahártya vastagság szuper, sàrgatest még látható, progeszteron szint tökéletes,  Itt még bármi lehet :) 

Persze látta rajtam,  hogy kész vagyok, úgyhogy nyomatékosította,  nyugodjak le, hagyjam a természetet dolgozni, ne tesztelgessek. Jövő héten újra menni kell, ha megjön, ha nem. Ha nem, szerinte akár már láthatunk is valamit. 

Úgyhogy most igyekszem relax üzemmódba kapcsolni. 

G. cuki volt ma, megkértem dugja el a teszteket, mert magamat ismerve biztos minden hajnalt a két csíkra várva töltenék.  Majd kedd hajnalban visszakapom :) 

Újra bizakodom

Az előző bejegyzésben említett barnázás tegnap is kitartott. Mindkét nap reggel kezdődött,  mire beértem a munkába és miután délután hazaértem el is múlt.  Eléggé elkeserítő volt és tegnap este el is könyveltem, hogy nincs baba. A hasam nagyon feszült végig,  mint amikor meg akar jönni.  Párom,  G. próbált vigasztalni, hogy még bármi lehet, de ha nincs semmi, akkor majd a következő inszemináció és mi mindent megtettünk. Aranyos nagyon, jól esik a támogatása, a hite, az optimizmusa.
Tegnap vettem egy terhességi tesztet, extra érzékenységűt, az volt ráírva 6 nappal mensi előtt is jelezhet.  Azt terveztem péntek, vagyis holnap reggel megcsinálom. Még a doki előtt, hátha egy pozitív tesztet büszkén lobogtatva mehetek hozzá. De éjjel 3kor belém bújt a kisördög és persze nem bírtam ki, megcsináltam. A 9. dpo-n mi más is lehetett volna, mint negatív... de legalább azt megtudtuk,  hogy a tüszőrepesztő szuri kiürült a szervezetemből.
Hajnalban indulás munkában,  beérve rögtön mosdó,  várva a szokásos foltot. De semmi. Egész nap semmi. Csak hasfeszülés, puffadás. Tudom, ezek sem jelentenek még semmit, de úgy érzem megint van remény,  hátha sikerült.  Nem tudom holnap lesz-e hcg vérvétel és azt sem a 10. dpo-n mutat-e valamit,  de nagyon bizakodom.  3 év folyamatos kudarc és csalódás, ennyi vizsgálat,  gyógyszer,  praktika bevetése után úgy érzem talán most végre a kezemben foghatok egy saját pozitív tesztet. Mindennél jobban vágyom most erre :)

Örülni vagy nem örülni?

A mai nap úgy kezdődött, hogy mire beértem a munkahelyre, elkezdtem barnázni. Döbbenet, majd számolgatás, 22. ciklusnap, 7. dpo. Ilyen korán nem számítottam rá, főleg, hogy -szerintem- elég magas dózisú progeszteron pótlást kapok. Kicsit megijedtem, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Egész nap kitartott, de tényleg csak minimálisan, a hasam alja pedig feszül, mintha meg akarna jönni. A biztonság kedvéért elolvastam pár infót a beágyazódási vérzésről, de nem lettem sokkal okosabb. Így inkább próbáltam a munkára koncentrálni. Várom már nagyon a pénteki nőgyógyászati kontrollt!

A rövidnek tűnő hosszú hétvége

Ismét Magyarországon,  bár még úton vagyunk hazafelé.  Csodás volt ez a három nap, tele élménnyel, feltöltődve vágunk neki az újabb hétnek.  Az ember, mikor hosszú ideje babát szeretne,  valahogy szinte csak terhes vagy babakocsit tologató nőket lát maga körül az utcán.  Ezzel most is így voltam. De végre,  hosszú idő után nem irigykedve vagy fájó szívvel néztem rájuk,  hanem mosolyogva. Abban bízva,  hogy az én kis babszemem épp most keresi a legtökéletesebb helyét a következő hónapokra.  Igyekszem nagyon pozitív és optimista lenni, bár napjában többször elfog a kétség. Ez a 6. dpo.  Tünetet természetesen még nem érzek.  Az elmúlt két napban sokszor fájt a derekam és nekem nem szokott, de betudom annak, hogy biztos nem a megfelelő cipőt választottam az egész napos setához. Valamint az elmúlt két éjszaka egyhuzamban 9-10 órát aludtam, máskor mindig van 1-2 mosdó látogatás. De ezt is betudom az egész napos sétának :)
Holnap ismét munka, lesz mivel elfoglalnom magam. Valamint át kell válogatni a közel 1000 fényképet. Vettem képeslapokat is, azokkal, valamint a sok belépőjeggyel együtt szeretnék egy albumot készíteni. Jó lesz X év múlva visszanézni :)

4. dpo

A tegnapi napra visszarendelt a nőgyógyász. Megnézte,  hogy rendben megrepedt-e a tüsző,  milyen a méhnyálkahártya, van-e valami gondom inszemináció után.  Szerencsére mindent rendben talált.  Vettek vért, hogy megnézzék a progeszteron szintet, majd jövő pénteken kell újra visszamenjek, akkor már a 10. napon.
Nem tudom ki hogy van inszemináció után,  de én rettenetesen puffadok. Pontos időt nem tudok mióta,  Arra emlékszem,  hogy kedden már az inszemre menet az utcán fáztam , de a kiskabátom nem tudtam begombolni... szóval lehet a hétfői tüszőrepesztő mellékhatása. Vagy az 5 Merional. Más tünetem nincs és természetesen nem is lehet, ez sem tünet,  inkább csak zavaró dolog :)
Most három napot külföldön töltünk,  igyekszünk kihasználni a hosszú hétvégét és picit lazítani.  Nem volt könnyű az elmúlt két hét.

Kezdetek

Pont három éve szeretnék kisbabát és egyre inkább úgy érzem jót tenne kiírni magamból, megosztani a napi történéseket, a sikereket, kudarcokat, apró előre lépéseket.
Három éve egyszer csak, egyik napról másikra, úgy éreztem itt az idő, Anya szeretnék lenni. Előtte sokáig hadakoztam ellene, pedig tökéletes volt minden, házasság, nyugodt munkahely, anyagi biztonság, igaz, még albérlet, de már rövid távú tervek a családi házra.
Az első hónap teljes nyugalomban telt, abban a biztos tudatban, hogy rögtön pozitívat tesztelek és a következő évet már egy kisbabával töltjük. Persze nem így lett. A második hónaptól kezdődött az őrület. Net kiolvasva, minden praktikát kívülről tudtam és azt hittem, ha mindent tökéletesen csinálok, időzítek, semmi gond nem lehet. Jött a mindennapos hőmérőzés, "görbe gyártás", ovulációs tesztek, kétnaponta szeretkezés, stb. És jöttek a csúnya görbék, a negatív, vagy épp 4 napig pozitív ovulációs tesztek, a sírás minden hónap végén. A 8. hónap volt a mélypont. Nőgyógyász. Vérvétel. Fejcsóválás. Endokrinológus kell. Inzulin rezisztencia. Rossz LH-FSH arány. Nagyon magas prolaktin szint. Sárgatest elégtelenség. Új nőgyógyász. Sella MRI. Agyalapi mirigy daganat. Inofolic. Diéta. Bromocriptin. Ekkor már bőven túl az egy éven. Closti-val segített hónapok következtek. Közben cikluskövetés. Minden rendben, de baba sehol. Átjárhatósági. Nincs gond. Újabb closti. Túl a másfél éven. Endokrinológus váltás. Gyógyszer az inzulinra. Pajzsmirigy alulműködés, gyógyszer. Lassan közeledünk a két évhez. De már nem értük el. Férjem mint derült égből a villámcsapás bejelentette, hogy vége. Nem akarja ezt tovább csinálni. Már nem szeret. Ép ésszel fel sem tudtam fogni, hogy ennyi küzdés, vizsgálat, vérvétel, reménykedés, pénzkiadás, ennyi hőmérőzéssel telt hajnal, tervezgetés után, beköltözve a közös családi házunkba, éppen a megfelelő meddőségi centrumot keresve, ahol megcsinálják majd életem első inszeminációját, egyszercsak ez történik. Utólag persze okos az ember, rengeteg dolgot lazábban kellett volna venni. Nem ennyire rágörcsölni. De nem egyszerű megtalálni az arany középutat, ha a másik fél egy szót sem szól arról, hogy neki ez sok, lassítsunk, vagy valahogy másképp csináljuk. Abban a helyzetben, ott a kanapén ülve egy pillanat alatt letettem a babáról. Teljes üresség lett bennem, másnap elpakoltam minden teherbeeséssel kapcsolatos holmit, csak a kötelező gyógyszerek szedését és a diétát nem hagytam abba. Pokoli hetek jöttek. Itt állok szinte 31 évesen, előttem egy válás, utána fel kell építenem újra az életemet. Új párra, gyerekre, boldogságra nem is gondoltam. De ez élet valahogy mindig elrendezi a dolgokat, életem eddigi legnehezebb időszaka egyben a legboldogabb is volt. Megismertem az új páromat és ez a boldogság a mai napig tart. Úgy alakult, hogy hamar össze is költöztünk és a baba téma is hamar szóba került. De megfogadtam, hogy semmi görcsölés. Se hőmérő,  se ovulációs teszt. Csak az endokrinológus által IR-re és prolaktinra felírt gyógyszerek. Teltek a hónapok.  Semmi. Karácsonykor pedig a Párom előállt, hogy mi lenne, ha továbblépnénk és megpróbálnánk az inszeminációt. Vizsgálatok nála,  csodás eredményekkel. Intézmény keresés,  várakozás első konzultációra, vérvételek, újabb várakozás, még pár vizsgálat és április végén kezdődhetett is a stimuláció. 5 nap closti, ultrahang, 3 merional, ultrahang, még 2 merional és a végeredmény 1 szem tüsző. Tüszőrepesztés és május 10-én meg is történt az inszemináció a ciklus 15. napján.  Várjuk az eredményt :)